Védett Föld

• Borneói orangután (Pongo pygmaeus)
• Szumátrai orangután (Pongo abelii)

Az orangután (Pongo) az embertől legtávolabb álló emberszabású majmok neme. Fejlődési vonala (Ponginae) alcsalád) mintegy 14 millió éve vált el a többi emberszabásúétól (Homininae és Dryopithecinae alcsaládok). Neve malájul erdei embert jelent. Az indonéz bennszülöttek félték és tisztelték, egyes törzseknél a férfiasság próbája volt egy kifejlett hím legyőzése kézitusában.

A közelmúltig két alfajt különböztettek meg, a szumátrai orangutánt (Pongo pygmaeus abelii) és a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus pygmaeus). Újabban a két elkülönült populációt külön fajoknak tekintik, Pongo abelii és Pongo pygmaeus néven. Sőt, a borneói orangutánokon belül további 3 alfajt különítettek el, a Pongo pygmaeus pygmaeus-t (Északnyugat-Borneó), Pongo pygmaeus morio-t (Északkelet- és Kelet-Borneó) és a Pongo pygmaeus wurmbii-t (Délnyugat-Borneó).

Elterjedése

A leletek tanúsága szerint régebben egész Délkelet-Ázsiában elterjedt, napjainkra Borneó és Szumátra szigeteire szorult vissza.

Testfelépítése

Az orangután a legnagyobb testű fán élő állat. Nemi dimorfizmusa erőteljes: a hímek közel 1,5 m magasak és 100 kg súlyúak, a nőstények feleekkorák; az idős hím orangután jellegzetes pofalemezeket növeszt. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja. Karjai igen hosszúak, karfesztávolsága közel 2,5 m.

Életmódja, viselkedése

Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.

Nappal aktív, éjszakára lombokból épít fészket, úgy 10–20 méter magasan. A vizet afrikai rokonaihoz hasonlóan kerüli, így úszni sem tud.

A kifejlett hím territóriuma nagyobb, mint a nőstényeké, és a területtel jár a párzás joga is. Még a nagy hímek territóriuma sem túl nagy: Borneón 2–6, Szumátrán 2–10 négyzetkilométer. Ennél nagyobb területet a sűrű esőerdőben nem is tudnának ellenőrizni. A fiatalabb hímek egyedül vándorolnak egyik területről a másikra, és ők is megpróbálnak párosodni a nőstényekkel, legtöbbször azok ellenkezésének dacára.

A nőstények egyedül vagy egy másik nősténnyel, illetve kölykeikkel élnek, jóval kisebb, átlagosan 0,65 négyzetkilométeres területen. A vezérhímekkel általában csak akkor találkoznak, amikor az párzani akar. A hímek viszonya rendkívül ellenséges; gyakoriak az összecsapások. A nőstények ösztrusz ciklusa 30 napos, az ovuláció a 15. nap környékére esik, és a fogékonyságának sok más majommal ellentétben nincs látható jele. A vezérhím több nősténnyel is párosodik. 233–263 nap vemhesség után rendszerint egy, körülbelül 1,5 kg-os kölyök születik, de az ikerszülés sem ritka. A fiatal orangutánok anyjukba kapaszkodva utaznak a fák koronaszintjén. Az anya körülbelül 42 hónapos korában választja el kicsinyét. A szülői gondoskodásnak köszönhetően a kölykök halandósága alacsony; 91%-uk eléri az egyéves kort. A fiatalok 6–7 éves korukban válnak önállóvá. A nőstények anyjuk közelében maradnak, a hímek azonban messze vándorolnak.

A nőstények 7–10 éves korukban válnak ivaréretté; eddigre elérik felnőtt méretüket. Első kölyküket rendszerint 15 éves korukban szülik, a következőket pedig általában 8 évente. A hímek 10–12 éves korukig nőnek, de fizikai és szociális érettségüket csak körülbelül 14 évesen érik el. Vadon körülbelül 45 évig, állatkertben akár 60 évig is élhetnek.

Emberszerűek
Orangután (Pongo pygmaeus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria) Öregrend: Euarchontoglires Rend: Főemlősök (Primates) Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini) Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes) Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea) Gray, 1825
Családok
†Proconsulidae †Oreopithecidae †Griphopithecidae Gibbonfélék (Hylobatidae) Emberfélék (Hominidae) Az emberszerűek vagy emberszabásúak (Hominoidea) a főemlősök (Primates) rendjének egy öregcsaládja. Az ide tartozó fajokat a Homo nem, azaz az emberek, kivételével az emberszabású majmok névvel is illetik. Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Földrajzi elterjedésük 2 Jellegzetességeik 3 Viselkedésük 4 Rendszertan 5 Kialakulásuk 6 Az ember és más emberszabású majmok közötti evolúciós távolság 7 Források és jegyzetek 8 Külső hivatkozások 9 Forrás Földrajzi elterjedésük A csimpánzok és a gorillák a trópusi Afrika erdeiben, az orangutánok és a gibbonok pedig Délkelet-Ázsia trópusi őserdeiben élnek (az orangutánok csak Borneó és Szumátra szigetén). Az emberszabású majmok összes faja veszélyeztetett: vadászatuk vagy élőhelyük pusztítása miatt. Jellegzetességeik Az emberszabású majmok összes faja meleg égövi erdőkben él, (a gorillák kivételével) sokat tartózkodnak fákon. Testalkatuk ennek megfelelően a következő jellegzetességekkel rendelkezik: nincs farkuk; törzsük rövid és lefelé szélesedik; felső végtagjuk hosszabb, mint az alsó; tudnak két lábon járni, de általában négy lábon közlekednek, vagy a fákon függeszkedve (gibbonok). Erős nemi dimorfizmus jellemzi őket: vagyis a hímek általában jóval (az orangutánok és gorillák esetén kétszer) nagyobbak a nőstényeknél. Agytérfogatuk 360-400 ml között változik (a nőstényeké kisebb, mint a hímeké – a gorilláké mintegy 100 ml-rel nagyobb), ami valamivel kisebb, mint az egykor élt Australopithecus-fajoké. A nőstények kb. 8 hónap vemhesség után szülnek meg egy, ritkábban kettő utódot.