Észak-Afrika
Észak-Afrika Afrika kontinens északi részét jelenti. A terület nagysága geopolitikailag és földrajzilag és etnikailag is leírható.
Geopolitikailag meghatározva az ENSZ definíciója alapján a következő államok tartoznak Afrika északi részéhez:
Algéria
Algéria észak-afrikai arab állam, Afrika legnagyobb területű országa.
Domborzat
A keskeny part menti síkságot alig 80–150 km széles, két párhuzamos hegyláncból álló Atlasz-vidék követi. A mediterrán partvidéket a 300–400 km széles, árkokkal, termékeny medencékkel és völgyekkel több párhuzamos vonulatra osztott Atlasz-hegység választja el a Szaharától. A Tell-Atlasz (2308 m Kabiliában) és a Szaharai-Atlasz (Massif d'Aurès 2328 m) nyugatról kelet felé fokozatosan közeledik egymáshoz, s az Atlasz-vidék keleti részén egyesül. A két hegylánc közé zárt terület az un. Berber-(vagy Sott) fennsík átlagosan 900 m magas felföld, amelyen zárt medencék és nagy sóstavak találhatók.
Élővilág - terület - állatvilág:
Algéria területének már csak alig 2%-át borítja erdő. Az Atlasz vidék természetes növénytakaróját eredendően a keménylombú erdők alkották, melyeket mára már szinte teljesen kiirtottak. Helyükön a völgyekben mezőgazdasági termelés folyik, a hegyoldalakon pedig mediterrán cserjés, a macchia tenyészik. A Tell-Atlasz kellőképpen csapadékos északi lejtőin a macchia mellett aleppofenyő, paratölgy és magyaltölgy, valamint az 1600 m feletti területeken cédrusok nőnek. Kabiliában még vannak összefüggő erdőségek. A Sott-fennsík uralkodó növényzete az alfafű s az üröm. A Szaharai-Atlasz hegyvidéki sztyeppéje délen kopár sivatagba megy át; említésre méltó növényzet (elsősorban datolyapálma) csak a peremvidékeken s a talajvízzel rendelkező területeken (oázisokban) nő. A Szahara növényzete a szárazsághoz alkalmazkodott fajokból áll. Ezek vagy igen rövid tenyészidejű efemerek vagy szukkulens (pozsgás), geofiton, illetve a gyökerüket a víz után nagy mélységbe lebocsátó évelő növények. A különböző sivatagtípusokban eltérő növénytársulások alakulnak ki. A homokdűnéken a tevefű és az ízelt szakszaul mellett a Retama és a Calligonum fajok nőnek. A kavicsos, agyagos területeken néhány Aristida és Anabasis faj tengeti életét. A sziklasivatagokban van a legkevesebb növény. Az oázisokon kívül valódi fák (tamariszkusz és akácia fajok) csak a vádik, az időszakos vízfolyások völgyeiben élnek.
Az állatvilág a növényekhez hasonlóan a szárazsághoz alkalmazkodott és fajokban szegény. Valamennyi állat gyors mozgású és főképpen éjszakai életet él. Elsősorban gazellák és a sivatagi róka, antilopok, ugróegerek, kígyók, gyíkok, skorpiók élnek itt. A kis, lényegében elzárt oázis-ökorendszerekben különböző madarak - nagy ragadozómadarak is - és rovarok is találhatók. A legfőbb haszonállat az egypúpú teve, a dromedár.
Egyiptom
Egyiptom (arabul:مصر, IPA: [misˤɾ], a helyi dialektus alapján [ˈmɑsˤɾ]) de teljes nevén Egyiptomi Arab Köztársaság, egy ország, ami Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában fekszik a Sínai-félszigeten, és az egyetlen olyan afrikai ország, ami szárazföldi átjáróval rendelkezik Ázsiába. Egyiptom tehát transzkontinentális ország, és jelentős hatalom Afrikában, és a Közel-keleten. Az országot északról a Földközi-tenger, keletről a Vörös-tenger övezi, Egyiptom által határolt országok, nyugatra Líbia, délre Szudán, északkeletre a Gázai övezet és Izrael.
Egyiptom az egyik legnépesebb ország Afrikában, és a Közel-keleten. A becsült népesség 80 millió fő, és ennek többsége a Nílus folyó partján, és a Nílus deltában élnek, ez egy 40.000 négyzetkilométernyi terület, ahol az ország egyetlen szántó területe található. Az ország többi részét a Szahara sivatag borítja, ami gyéren lakott. Egyiptom lakóinak mintegy fele a városokban mint például a főváros Kairó, vagy a nagyobb városok mint Alexandria, stb. él.
Egyiptomnak sivatagi éghajlata van, kivéve a Földközi-tenger partvidékét, ahol száraz szubtrópusi éghajlat alakult ki. Egyiptomban a legtöbb csapadék a téli hónapokban esik. Az ország déli részén a csapadék átlagban 2 és 5 mm évente. Egy nagyon vékony sávban az északi tengerparton a csapadék mennyiség elérheti az évi 410 mm is, elsősorban október és március között. Hó csak a Sínai-hegy környékén és néhány északi városban, mint Damietta, Baltim, Sidi Barrany, és néha Alexandriában esik.
Az évi átlaghőmérséklet 27 °C és 32 °C között van. Nyáron akár 43 °C is lehet, míg télen 13 °C-ra is lesüllyedhet a hőmérséklet. A Földközi-tengernél az állandó északnyugati szél segíti a területet, hogy ne melegedjen föl, míg a sivatagban a déli irányú szél a sivatag 38 °C-ra való fölmelegedését idézi elő.
Nílus
Az afrikai Nílus (arabul النيل an-nīl) a Föld leghosszabb folyója. Hossza 6685 km, útja során a forrástól a torkolatig tíz ország: Dél-Szudán, Szudán, Burundi, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Etiópia, Uganda és Egyiptom területén halad keresztül. A Nílus két fő mellékfolyója a Fehér-Nílus és a Kék-Nílus. A Fehér-Nílus forrása bizonytalan, valahol a Nagy Tavak környékén található Közép-Afrikában. A Kék-Nílus az etiópiai Tana-tóból ered. A folyó északi részén szinte kizárólag sivatagi területeken halad át, majd Szudánon keresztül érkezik Egyiptomba, ahol deltatorkolattal ömlik a Földközi-tengerbe.
Kompozit műholdkép a Nílusról és a Fehér-Nílusról
Líbia
A keskeny parti síkság sok helyütt sós sztyeppvidékétől keletre az Akdar-hegység fennsíkja, délre pedig a szaharai tábla néhány oázissal tarkított kő- és agyagsivatagja, valamint a Szahara legnagyobb egybefüggő homoktengere, a Líbiai-sivatag található. Legmagasabb pontja a Bikku Bitti (2267 m), ami az ország déli határánál van.
A Tripoli környéki Dzsifára-síkságot délről a Nefúsza-hegység határolja, ettől délre magas fekvésű kősivatag terül el, még délebbre pedig egy hatalmas, buckás homoktenger az algériai határ és Szabhá között. Líbiában kevés a felszíni víz, és nincsenek állandó folyók, de sok a föld alatti vízfolyás és az artézi kút.
Éghajlat
A partvidék klímája mediterrán, októbertől márciusig nem ritka az eső. A legnedvesebb éghajlatúak az északi hegységek, itt az évi csapadékmennyiség elérheti a 600 mm-t. Alig 150 km-rel délebbre már a végeláthatatlan sivatag peremén vagyunk, itt a csapadék a 100 mm-t sem éri el. Tripoliban a januári középhőmérséklet 12 °C, a júliusi 26 °C, a csapadék 375 mm. Az ország belsejében 14 °C-ot, illetve 35 °C-ot mérnek, és 50 mm-nél is kevesebb a csapadék évente.Líbiában mérték a Földön valaha mért legmagasabb hőmérsékletet: Tripolitól délnyugatra egy kisebb oázisban 1922-ben 57,8 °C-t.
Élővilág, természetvédelem
A líbiai kormányzat törekvése a "zöld területek" megőrzése, ideértve a mezőgazdaságilag művelt területeket is, amik az ország területének mindössze 1%-át teszik ki. Ezeket az elsivatagosodás fenyegeti.
Állatok
A történelem előtti időkből származó sziklarajzok tanúsága szerint Líbia területén valamikor zsiráf, elefánt és rinocérosz élt. Még 2500 évvel ezelőtt is élt itt oroszlán, szarvval rendelkező szamár és medve. Mindezek a fajok mára teljesen eltűntek. A kevés megmaradt emlősfaj a sivatagi élethez alkalmazkodott. Ezek közé tartozik a gazella és a félénk waddan (egy kecskeszerű őzfaj), ez utóbbi a hegyekben él. A sivatagi róka éjszakai állat, a nappali forróságot föld alatti üregekben vészeli át. A legnagyobb testű rágcsáló a gundi. Egyes helyeken farkasok és kígyók is megélnek.
Líbia a madarak vonulási útvonalán fekszik, elsősorban a tengerparti rész. Időszakosan látható: a Lanner sólyom, a sivatagi veréb, az egyiptomi keselyű, a gébicsfélék, a pacsirta, a varjú, a vadgalamb és a bülbül. A Houbara túzok a vadászok kedvenc célpontja volt, ezért manapság védett állat. A moula moula madár az ország délebbi részén állandóan látható (fekete toll és fehér sapka jellemzik az apró madarat). A tuaregek „hírvivő” madárnak nevezik és boldogsághozónak tartják.
Növények
Líbia tengerparti vidékén megtalálhatók a mediterrán éghajlat szokásos növényei. Mivel csak ez a parti sáv termékeny a mezőgazdaság szempontjából, itt termesztenek citrusféléket és olívát. Található itt eukaliptusz, murvafürt, oleander. Az ország belsejében csak az oázisokban van állandó növényi jelenlét, ez túlnyomó részben pálmafákból áll, kisebb részben fügéből, tamariszkuszból és oleanderfákból. Az oázisokon kívül csak az „arab akác” (acacia arabica) él meg, illetve az igen ritka eső után előbújó alfalfa fű.
Nemzeti parkjai
- Abughilan
- El Kauf
- Karabolli
- Kouf
- Naggaza
- Rajma
- Sirman
Marokkó
Élővilág, természetvédelem
Marokkó élővilága változatos, különösen madárvilága nevezetes.
Nemzeti parkjai
- Arganeraie Bioszféra Rezervátum - Az argan-fa csak Marokkóban él, de ott egyes vidékeken egész erdőt alkot. Ahol él, ott a helyi lakosság életében nagy szerepet tölt be. Terméséből sajtolt olaj a kozmetikai iparnak is alapanyaga. A bioszféra rezervátum így nem csak érintetlen területekre, hanem hagyományos életmódot folytató emberi településekre is kiterjed. A bioszféra rezervátumnak része
- Sous Massa Nemzeti Park az Atlanti-óceán partvidékén.
&nb
