Védett Föld

             Teknősök: - Mocsári teknős

A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.

A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojással szaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.

A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.

Védelem:

1.kategória:

• Batagur baska - Batagur teknős vagy tuntong
• Clemmys muhlenbergii - Muhlenberg-víziteknős
• Geoclemys hamiltonii - Hamilton-teknős
• Kachuga tecta - indiai fedélteknős
• Melanochelys tricarinata - bordás koromteknős
• Morenia ocellata - burmai gyűrűsteknős
• Terrapene coahuila - coahuilai dobozteknős
• Testudo kleinmanni - egyiptomi teknős
• Geochelone nigra - galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős
• Geochelone radiata - sugaras teknős
• Geochelone yniphora - angonoka teknős
• Gopherus flavomarginatus - mexikói üregteknős
• Psammobates geometricus - déli sátorteknős
• Apalone spinifera - tüskés lágyhéjúteknős
• Aspideretes gangeticus - gangeszi lágyhéjúteknős
• Aspideretes hurum - pávaszemes lágyhéjúteknős
• Aspideretes nigricans - fekete lágyhéjúteknős
• Dermochelys coriacea - kérgesteknős
• Pseudemydura umbrina - ál-huszárteknős
• Cheloniidae család - Tengeriteknősök

2.kategória:

• Dermatemys mawii - Tabasco-teknős
• Callagur borneoensis - callagur teknős
• Clemmys insculpta - északi víziteknős
• Lissemys punctata - indiai leffentyűsteknős
• Peltocephalus dumerinialus - Duméril-folyamteknős
• Erymnochelys madagascariensis - madagaszkári folyamteknős
• Podocnemis faj az összes - folyamteknősök
• Terrapene carolina - karolinai dobozteknős
• Terrapene nelsoni - pettyes dobozteknős
• Terrapene ornata - díszes dobozteknős
• Testudinidae az összes ami az elsőben nem szerepel - szárazföldi teknősök

3.kategória: (Kizárólag a megnevezett fajok ghanai populációit érinti!)

• Trionyx triunguis - afrikai lágyhéjúteknős
• Pelomedusa subrufa - merevmellű sisakteknős
• Pelusios adansoni - Adanson-sisakteknős
• Pelusios castaneus - barna sisakteknős
• Pelusios gabonensis - csíkos sisakteknős
• Pelusios niger - fekete sisakteknős

Mocsári teknős:

Mérsékelten fenyegetett
      

A mocsári teknős (Emys orbicularis) a teknősök (Testitudines) rendjébe és a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjába tartozó faj.

Egy eurázsiai elterjedésű állatfaj, Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje, amely azonban komoly veszélynek van kitéve a számos helyen betelepített vörösfülű ékszerteknős térhódítása következtében.

Előfordulása 

A mocsári teknős Dél- és Kelet-Európa nagy részén, Marokkóban, a Fekete-tenger anatóliai partvidéke mentén, a Kaszpi-tenger vidékén, keleten egészen az Aral-tóig előfordul. Kedveli a sekély, iszapos síkvidéki állóvizeket. Európában ez a legészakibb, nagy területen elterjedt teknősfaj; a teknősök egyetlen, a Kárpát-medencében is honos faja.

Magyarországon elsősorban a síkvidékek iszapos álló- vagy lassan folydogáló vizeiben él. Kedveli a napsütötte, sűrűn benőtt erdei tavakat és a ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat. Csak víz közelében él meg.

Megjelenése 

A faj ovális, hátrafelé szélesedő, legfeljebb 20 centiméter hosszú hátpáncélja és bőre zöldes- vagy barnásfekete, amit sárga vagy sárgásfehér pettyek és/vagy csíkok tarkítanak. A világosbarna haspáncélt gyakran sötét foltok tarkítják – a hímeké homorú, a nőstényeké lapos. A pajzsoknak szegélye olykor fekete. Hátpáncélján (a fiatalabb egyedeket kivéve) nincs taraj. A hímek szivárványhártyája vörösesbarna vagy narancsszínű, a nőstényeké fehér vagy sárgás.

Életmódja 

Márciustól októberig-novemberig főleg a reggeli és az esti órákban aktív. Telelni az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát – ha erre nincs mód, a jégpáncél alatt kerül nyugalmi állapotba. Az életfenntartáshoz szükséges oxigént szája és garatja nyálkahártyáján, illetve a végbélzacskók hajszálerein szívja fel. Az időjárástól függően március-áprilisban aktiválódik.

Májusban párzik; a nőstény június-július elején rakja le 4–5 centiméter hosszú, 7–8 centiméteres átmérőjű tojásait a homokos parton ásott, 8–10 centiméter mély gödörbe. A fiatalok szeptember elején, vagy (ha a nyár nem volt elég meleg) a következő tavasszal kelnek ki, és azonnal megindulnak a víz felé.

Szeret a vízből kiálló tuskókon, köveken pihenni. Nagyon jól úszik.

Nyáron csak a tojásrakó nőstények távolodnak el a víztől, különben legfeljebb a partig, vagy valamilyen vízből kiemelkedő tárgyra merészkednek ki. Táplálékuk is vízi eredetű: különféle ízeltlábúak, kétéltűek, puhatestűek és férgek kifejlett és lárvaállapotú egyedeit, dögöket fogyaszt. A halak közül csak a beteg példányokat képes elfogni. A zsákmányt éles csőrkáváik segítségével darabolják fel.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat